alvásparalízis kívülről

Úgy alakult, hogy a ma éjszakai intermezzo után visszaaludva nyakig takartam magam és ettől túlságosan melegem lett. Ettől pedig általában igen furcsa álmaim lesznek.

Egy klasszikus, múlt századi bérlakásban laktunk ketten valahol a fővárosban, ahol egyszer csak megjelent a tulajdonos és népes családja. Valamelyik rokon temetésére jöttek és a végrendeletet is ott, a lakásban hirdette ki az ügyvéd. A jó ideje ott lévő pereputty eléggé zavart már minket és be találtam szólni nekik egy kétértelmű mondatot. A mondat talált, megfagyott a levegő és éreztem, hogy nemkívánatos személy lettem hirtelen. Úgy döntöttem, hogy ha már így alakult, akkor lelépek, járok egyet a városban, amíg lenyugszanak a kedélyek.

El is indultam, de az előszobából nem a folyosóra jutottam, hanem egy másik szobába, majd onnan megint egy másikba. A berendezés mindig változott, de minden szoba üres volt és mindenütt volt egy másik ajtó, amerre tovább mehettem. Némelyik könnyen nyílt, néhol keresnem kellett a kilincset.

Jártam tehát szobáról szobára, keresve a kijáratot és egyszerre az egyik ajtó egy nagyobb teremre nyílt. Valamiféle váróhelyiség volt, több emelettel és rengeteg ajtóval, amiken emberek jöttek be és mentek ki kisebb-nagyobb csoportokban. Valakivel beszélgetni kezdtem és megtudtam, hogy ez itt a Mennyország várószobája, az ajtókon pedig aszerint lehet ki-be közlekedni, mit és hogyan csinált az illető életében. Éppen a Pokolra nyíló ajtó mellett mentünk el éppen, amikor megtudtam, hogy azok is oda jutnka, akik balesetben vagy gyilkosságban halnak meg, mint áldozatok.

Különben is nagyon furcsa volt az egész, de ezt aszabályt már nagyon igazságtalannak tartottam és amikor megláttam, hogy az ajtó mellett elkezd felbugyogni valami barna szennyvíz, úgy döntöttem, hogy eleget láttam és visszamegyek oda, ahonnan jöttem. El is indultam, újra a szobákon keresztül, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már több szobán mentem vissza, mint ahányan az elején átjöttem és még mindig nem találom a saját szobánkat. Egyre idegesebben igyekeztem visszajutni és egyre nehezebben találtam meg a szobák ajtaját.

Legvégül egy olyan rejtekajtót nyitottam ki, ahonnan az út egy folyosóra nyílt. A folyosó viszont dobozokkal volt eltorlaszolva térdmagasságig. Ezen kezdtem keresztülvágni, de egy lépés után hirtelen belassult minden, mint egy lassított filmen. Már csak úsztam a levegőben, amikor a folyosó túlsó ajtaja kivágódott és egy másik ürge közeledett felém, szintén lassított mozgással. Először csak groteszk volt az egész jelenet, aztán rémületbe estem és ettől erősen zihálni kezdtem.

Ezen a ponton beugrott, hogy ez csak egy rossz álom, amiből nem tudok kijönni, ráadásul le is vagyok bénulva, nem csak az álomban, hanem a valóságban is. Történt már velem ilyesmi nem egyszer, ennek a ma éjszakai történetnek viszont az adta a sajátosságát, hogy a zihálásomra felébredt a párom is és a felém eső karjával fél álomban elkezdett rázogatni, hátha felébredek. Ez volt az első ilyen alkalom: eddig minden alvásparalízisből magam jutottam ki (vagy felébredtem vagy újra álomba merültem), de ez volt az első eset, amikor másvalaki is éber (félálomban éber) tanúja volt az esetnek és megpróbált felébreszteni.

Hufford könyvét olvasom szabadidőmben, közben pedig a kérdőívre érkező válaszokat is figyelemmel kísérem. Hufford szerint csak akkor beszélhetünk alvásparalízisről, ha egyszerre mind a négy elsődleges jellemzője jelen van:

• gyengeség, erőtlenség érzése
  
• különféleképpen megélt mozdulatlanság (bénultság, levertség, félelem a megmozdulástól)
  
• a külső környezet tudatos és reális észlelése
• félelem

Amikor alvásparalízisről beszélek, általában én is ezen a nyomon próbálok elindulni. Mivel maga az egész élmény az esetek szinte mindegyikében szubjektív megélésen alapul, ezért mindenkinél más és más részlet jelentkezhet erősebben. (Az elmúlt napokban több, realisztikus és minden kétséget kizáróan alvásparalízisről szóló beszámolókat kaptunk például olyanoktól is, akik saját élményeik alapján nem sorolták az alvásparalízis alapvető jellemzői közé a félelmet.) Ugyanígy többféleképpen élhetjük meg a mozdulatlanságot is: Hufford több olyan esetleírást közöl, amiben a megkérdezettek úgy emlékeztek vissza, hogy nem érezték a testüket bénultnak, csak a félelemtől nem mertek megmozdulni.

Saját tapasztalataim alapján eddig mindig úgy tűnt, hogy a bénultság megtörésére tett kétségbeesett saját, sikeresnek tűnő kísérleteim - végtagjaim mozgatása, fejem elfordítása - többnyire fantommozgások voltak. Valójában teljesen mozdulatlanul feküdtem, a bénultság pedig mindig hirtelen, egyik pillanatról a másikra tűnt el. Külső nézőpont híján eddig igazából egyetlen alvásparalízises élményemnél sem tudtam eldönteni egyértelműen, hogy ilyenkor tényleg tehetetlen rongybabaként fekszem-e, vagy csak azt hiszem, hogy megbénultam és valójában azonnal meg tudnék mozdulni, ha igazán akarnám vagy ha valaki felébresztene, mondjuk azzal, hogy megrázza a vállam.

Az elmúlt éjszaka alkalmam volt megbizonyosodni róla, hogy ekkor valószínűleg tényleg tehetetlen mozdulatlanságban feküdtem: már teljesen éberen próbáltam kitörni a bénultságból, miközben éreztem a párom kezét az oldalamon. Hosszú másodperceken keresztül úgy tűnt, hogy hiába rázogat, én mégsem tudok megmozdulni. A bénultság végül most is varázsütésre múlt el, látszólag függetlenül attól, hogy ő megpróbált felkelteni.

Általános következtetést persze ebből az egy esetből nem érdemes levonni - nemhogy az alvásparalízisre általában, de még a saját élményeimre vonatkozólag sem. Annyi azonban megjegyzésre érdemes, hogy ezek szerint egy "külső beavatkozás" sem biztosítja feltétlenül az azonnali szabadulást az alvásparalízisből.

kérdőív

Kedvesdrága Blogolvasó Nakközönség!

Kulcsi barátommal együtt felmérést végzünk az alvásparalízis jelenségéről. Kérlek benneteket, hogy ha van némi szabadidőtök, töltsétek ki ezt a kérdőívet. Ha lehet, szánjatok rá egy kis időt, mert az igazán érdekes információkat a kifejtős kérdésekből nyerjük. Fontos lenne, hogy akkor is küldjétek el a kérdőívet, ha a negyedik kérdésnél nemmel válaszoltok. Ha bármilyen kérdésetek van a dologgal kapcsolatban, bátran keressetek, akár itt, akár az egyéb elérhetőségeimen.

Köszönjük szépen!

alvásparalízis filmen

Bizonyára az igen ritka, de súlyos paralízises esetek egyike. Teljesen bénultan fekszik, csak nyöszörögni képes, de a nagyon nehezen kivehető szavakból kitűnik, hogy tudatánál van.

sleep paralysis research today

A magam számára is érthetetlen módon mindeddig elkerülte a figyelmemet a Sleep Paralysis Researc Today oldala, mely folyamatosan gyűjti és rendszerezi az alvásparalízissel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket. Úgyhogy akit érdekel a téma és jól bírja az angolt, rögtön át is nyergelhet erre a hírportálra, mert elsőkézből és gyorsabban kapja meg mindazt, amit a megjelenést követően én is igyekszem majd itt magyarul összefoglalva közzétenni.

Nézzük a legutolsó bejegyzéseket:

Idén márciusban a Consciousness and Cognition c. folyóiratban publikált Allan Cheyne és Todd Girard egy írást az alvásparalízist többnyire kísérő hallucinációkról. Majd' négyszáz alvásparalízist átélő személy beszámolóját feldolgozva többek között arra jutottak, hogy a hallucinációk kiindulópontja az ún. jelenlét-érzés; valamint hogy a legtöbbször fenyegető jelenlét érzékelésének a rémálmok, sőt az álmok szerkezeti felépítésében is fontos szerepe van.

Erre a közleményre reagált ugyanebben a folyóiratban áprilisi keltezéssel Tore Nielsen. Szerinte míg kutatási eredményei alapján Cheyne és Girard a paralízis közbeni hallucinációk és az félelem aktiválta éberség kialakulásának magvát a jelenlét érzékelésére vezeti vissza, nem szentel elegendő teret egyéb alternatív magyarázat(ok)nak. Lényegében arra mutat rá, hogy a jelenlét érzékelése éber állapotban is megfigyelhető jelenség, amely ráadásul nem mindig jár együtt félelemérzettel, így nem köthető szükségszerűen a félelem miatt kialakuló éberségi állapothoz sem. Együttjár viszont a szorongásos zavarokkal, ezzel kapcsolatban pedig érdemes megjegyezni, hogy az általa kiváltott kényelmetlen érzést befolyásolják az általános és egyénre szabott személyiségjegyek is. A jelenlét érzésének hallucinációja némiképp hasonló a fantomvégtag érzetéhez, ezért lehetséges, hogy idegrendszeri gyökerüket is ugyanazon területen kell keresni.

Cheyne és Girard viszontválaszában lényegében egyetért Nielsen felvetéseivel és azokkal - azaz a jelenlét érzetének szélesebb értelmezési lehetőségeivel - együtt vizsgálja újra a jelenséget.

álmomban két macska voltam

A hírek szerint Daniel Erlacher, a heidelbergi egyetem kutatója a gyakorlatba is át szeretné ültetni azt, amit a néhai Paul Tholey Schöpferisch Träumen (Álomkontroll) című könyvében annak idején már szorgalmazott: használjuk fel a tudatos álmodást testedzésre. Igaz, hogy a módszer inkább csak a technikai sportok esetében működik - egy súlyemelő nem fog sokkal többet emelni attól, ha álmában is az edzőteremben gyúr, viszont egy focista, egy síző vagy egy autóversenyző igenis képes lehet javítani a teljesítményén, ha álmát mint valami szubjektív szimulátort használja.

A módszer tehát elvileg működik, csak egy hátránya van: tudatos álmodás szükségeltetik hozzá. Normális esetben ugyanis nem irányítjuk álmaink menetét, gyakorlatilag csak "elszenvedjük őket". A tudatos álmodás technikája révén elérhető, hogy tudatosan, tevőlegesen is részt vegyünk bennük. A fent említett könyv egyébként a csodával határos módon két évvel az eredeti német kiadás után, 1989-ben megjelent Magyarországon is, és azóta még egy kiadást megért. Ennek ellenére sem itthon, sem a nagyvilágban nem keltett feltűnést, tudomásom szerint a pszichológia nem használja fel a lélekgyógyításban, sőt, vélhetően a szakemberek nagyobbik része nem is hallott róla még.

Ennek oka valószínűleg az, hogy a tudatos álmodás elsajátítása tulajdonképpen nem bonyolult ugyan, de nehéz, mégpedig azért, mert a legtöbb esetben nagy kitartást igényel. (Eltekintve persze attól a néhány szerencséstől, akik - saját bevallásuk szerint - eredetileg is így álmodnak. A tudatos álom elsajátítását egyébként az alvásparalízis is segítheti). Sokan megpróbálkoznak álmaik irányításával, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem mindegyiküknek sikerül. Azok pedig még kevesebben vannak, akiknek több-kevesebb rendszerességgel sikerül elérni és hosszabb távon fenntartani a lucid dream állapotát és élni is tudnak a "szabad akarat" adta lehetőséggel.

Szóval Herr Erlacher talált egy ötpróbázót, aki egyúttal gyakorlott tudatos álmodó is. Érdekes kísérletnek ígérkezik, egyúttal talán arra is rájövünk, mi lehet egyszerűbb megoldás: sportolóknak megtanítani a tudatos álmodást, vagy gyakorlott tudatos álmodókból eredményes sportolókat nevelni.

Forrás:

Vérlázító: edzés, alvás közben (Index / MTI)

Daniel Erlacher: Lucid Dream and Sport

Daniel Erlacher honlapja (az összes publikáció full-text változatban, vielen dank, Herr Erlacher!)

agykönyv

Az az igazság, hogy hiába olvassuk el az összes megjelent leírást az alvásparalízisről, a hallucinációkról vagy éppen az alvás- vagy álomkutatás legújabb eredményeiről, legalább alapszintű neurológiai ismeretek nélkül nagyon nehezen vagy éppen sehogysem lehet az olvasottakat pontosan megérteni, elhelyezni.

Aki komolyabban szeretne foglalkozni a témával, nem támaszkodhat teszemazt például az Édesvíz kiadó könyveire, amelyek könnyen érthetőek és nagyon izgalmasak, de ezzel el is mondtunk róluk minden pozitívat. Az egyszeri érdeklődő viszont nem sokra megy a neurológiai és pszichológiai/pszichiátriai szakkönyvekkel sem, legalábbis az első néhány próbálkozásra - ezek a művek pontosak és szakszerűek, viszont a második oldalnál már jó eséllyel nem értünk semmit, annyi bennük az ismeretlen szó és fogalom.

Természetesen itt is van arany középút: néhány elismert szakember tisztában van ezzel a helyzettel és képes olyan ismeretterjesztő könyveket írni, amelyek szakszerűek és pontosak maradnak, de ugyanakkor a hétköznapi ember számára is emészthetőek, sőt, néha a letehetetlenségig izgalmasak és olvasmányosak. Ilyen Bánki M. Csaba még tavaly megjelent legutóbbi könyve, az Agyunk fogságában. Agykutatás, skizofrénia, depresszió, gondolkodás, viselkedés, gének, kísérletek, elméletek 666 (muhhaha!) + 2 oldalon. Hajrá, tessék olvasni!

paraszomniák

From ghoulies and ghosties
And long-leggedy beasties
And things that go bump in the night,
Good Lord, deliver us!

/Vámpírtól és szellemektől,
Hosszúlábú gonosz szörnytől,
Minden éji kísértettől
Ments meg Uram, minket!/

- skót könyörgő ima -

A Journal of Neurology, Neurosurgery & Psychiatry rendszeres mellékleteként megjelenő Practical Neurology ezévi első számában Paul Reading egész hosszú írásban veszi sorra a paraszomniák (alvászavarok) minden fajtáját. Ha sikerül kézhez kapnom a cikket, vélhetően bővül majd ez a bejegyzés is, addig rakok ide némi olvasnivalót magyarul is.

Update: Naszóval, Reading cikke kilenc oldalon keresztül korrekt módon végigtárgyalja az összes ismert alvászavart, ennélfogva hasznos olvasmány - viszont konkrétan az alvásparalízisről semmi újat nem tudunk meg. Az alábbi magyar nyelvű írások részletesen kivesézik a paraszomniák összes fajtáját, ettől függetlenül mégis érdemes lenne lefordítani ezt a cikket is, hátha van benne újdonság. Ha sokáig nem jön semmi érdekes, neki is ülök.

Paul Reading
Parasomnias: the spectrum of things that go bump in the night
Practical Neurology 2007;7:6-15

Simon Viktória: Alvászavarok
Weborvos, 2006. május

Janszky József, Szűcs Anna: Parasomniák - alvajárás, holdkórosság, fogcsikorgatás...
Hippocrates, 2002. 4. évf. 2. sz. p. 130-133.

Gál Éva: Alvászavarok gyermekkorban
Hippocrates, 2002. 4. évf. 5. sz. p. 301-303.

Szádóczky Erika: Alvászavarok
Komplementer Medicina, 2001. 5. évf. 4. sz. p. 20-23.

(Egyúttal hadd fejezzem ki hálámat a BMJ kiadójának, amiért megkaphattam tőlük a Pract. Neurol. szóbanforgó számát ajándékba - igaz, hogy erről ők nem nagyon tudnak, de fogadok, hogy különösebben nem is érdekli őket.)

doppelgänger

Még 2006 őszén jött a hír, hogy a svájci Olaf Blanke és kutatócsoportja sikeresen idézte elő mesterségesen az alvásparalízis leírásokból jól ismert "gonosz jelenlét"-hez hasonló jelenséget, miközben éppen egy epilepsziával kezelt nő agyának baloldali temporoparietális régióját túrták fel néhány elektróda segítségével. 2002-ben ugyanők számoltak be arról is, hogy a jobb agyfélteke gyrus angularis-ának elektromos ingerlése testenkívüli élményt válthat ki a páciensben.

Induction of an illusory shadow person
Arzy S, Seeck M, Ortigue S, Spinelli L, Blanke O.
Nature. 2006 Sep 21;443(7109):287.

Stimulating illusory own-body perceptions
Blanke O, Ortigue S, Landis T, Seeck M.
Nature. 2002 Sep 19;419(6904):269-70.

MOK - Szellemképeket idéztek elő az agyi elektródák

Index - Fantomot látott az áramozott agyú nő

Origo - Agyi elektródákkal kiváltható érzékcsalódások

Híradó - Szellemképeket idéztek elő az agyi elektródák

Informed - Paranormális jelenségek és az agy

hajnali kísértet

Lassan végzek is a költözködéssel, utolsóként jöjjön egy borzongató szellemtörténet.

Az alábbi részlet Peter Moss Kísértetek Britannia felett c. könyvéből származik (köszi Digison), melyben a szerző angol kísértethistóriákat gyűjtött egybe Anglia minden részéből. Bár a kísérteties jelenségekre egy részére természetesen egyelőre nincs elfogadható magyarázat, e könyv beszámolóiból is kitűnik, hogy ha megpróbáljuk lefejteni a szellemjárások beszámolóira rakódott szubjektív elemeket, a történet magva sok esetben alvásparalízises vagy hallucinációs élmény. Sőt, ahogy a következő történet is példázza, sokszor egyértelműen maga az alvásparalízis a magyarázat.

A test nélküli gonosz szellem

[…] A kísértetek csak nagyon ritkán közelednek rossz szándékkal az emberekhez, éppen ettől válik még rejtélyesebbé a Broadway falucskában élő Joy McKenna asszony megrázó élménye.
Joy 1971-ben egy cotswoldi kőből készült hatalmas házban lakott. Az épület - bár 1936-ban épült - olyan területen állt, mely sok viszontagságot és sok erőszakos cselekményt megélt a régmúlt időkben.
Az asszony férje gyakran utazott el hosszabb-rövidebb üzleti útra, s olyankor az utazást megelőző éjszakát a ház valamelyik vendégszobájában töltötte, nehogy felébressze kora reggel a feleségét. Joy azonban hajnalok hajnalán is képes volt felkelni, csak hogy férjének reggelit készítsen.

Így történt ez 1971 egy novemberi éjszakáján is. Az asszony 11-kor beállította ébresztőóráját fél hétre, ágyba bújt, és néhány percen belül mély álomba merült. Az éjszaka folyamán azonban hirtelen felriadt, és azt hitte, reggel van, mert általában az óra csörgése előtt néhány perccel fel szokott ébredni. Most még nem tért magához teljesen, és semmi kedve nem volt kikászálódni a jó meleg ágyból.

Bosszankodott, hogy milyen rövid volt az éjszaka, amikor egyszeriben minden más érzést elnyomó, megmagyarázhatatlan félelem kerítette hatalmába.
A szobában koromsötét volt, nem láthatott semmit, de határozottan érezte, hogy valaki az ágya felé közeledik. A hívatlan vendég gondolatára az álom azonnal elszállt a szeméről, s hamarosan szertefoszlott az a reménye is, hogy csak a férje jött be valamiért. A szomszéd szobából ugyanis meghallotta ismerős, egyenletes horkolását.

A szörnyű félelem megbénított minden ésszerű gondolatot az agyában; Joy mintegy reflexszerűen - a sötétségtől megrettent kisgyerek módjára - a takaró alatt keresett menedéket. Az alattomban settenkedő lény ekkor hatalmas súlyával rávetette magát, és öklével úgy csapkodta, püfölte az asszony vállát, karját, mellkasát, mint egy megvadult állat. Joy McKenna érezte, hogy agyon is verhetik, de hiába próbált védekezni, rémülettel tapasztalta, hogy moccanni sem tud. S bár ajka mozgott, hang nem jött ki a torkán.
Teste bénultsága ellenére elméje kristálytiszta maradt. Jól tudta, lehetetlenség, ami történik, s mivel nem talált rá más magyarázatot, azt gondolta, ez maga a halál. Azt azonban sohasem hitte, hogy a halál ilyen borzalmas kín lesz.

Bár józan esze azt súgta neki, lehetetlen, amit lát, hisz sötét van a takaró alatt, mégis világosan kivehetően ott villogott előtte két sárga, rettenetes szemgolyó, melyből olyan gonoszság áradt, mintha a keleti művészetből ismert legvérszomjasabb démon kelt volna életre. Ugyanekkor ijesztő, torz hangokat is hallott, s hiába próbálta elhitetni magával, hogy mindez nem létezik, fülében zúgott a velőtrázó hangzavar.

Aztán józan eszének legmélyén megtalálta a választ: lázasan imádkozni kezdett, könyörgött Istenhez, űzze el a Gonoszt a szobából... Ekkor mintegy varázsütésre azt tapasztalta, hogy a hatalmas teher illetlen mozdulattal az ágy szélére csusszan, majd onnan a padlóra.
Abban a pillanatban, hogy a nyomástól megszabadult és újra mozogni tudott, sikoltozni kezdett, majd térdre borult, hogy imádkozzon. A következő pillanatban - a sikoltozásra felriadt - férje berontott a szobába, s ott találta Joyt viaszfehér arccal, remegő testtel.

Az éj hátralevő részét - kávét és konyakot kortyolgatva - a nappaliban, a kandalló mellett töltötték. Bár férje eleinte meg volt győződve arról, hogy felesége csak rosszat álmodott, Joy beszámolója után kénytelen volt megváltoztatni véleményét. […]

Peter Moss: Kísértetek Britannia felett: hiteles beszámolók modern szellemekről. – Bp.: Artemis, 1990. p. 88-90. (Peter Moss: Ghosts over Britain, London, 1977.)

(Ha valakinek megvan Peter Moss és Tóth Judit: Találkozott már kísértetekkel c. könyve - kiadta az Arcus Kft 1991-ben -, jelezzen, boltolni szeretnék vele.)

h2g2